A méhnyakrák szűrésénél idejétmúlt önmagában a „P” skála szerinti eredmény

Évente ajánlott szűrés

A méhnyakrák a nőket érintő daganatos megbetegedések közül az egyik legveszélyesebb, azonban a rákmegelőző állapotok egyre több, idejében való kiszűrésének hála, egyre ritkábban találkozunk vele. Maga a folyamat lassú, melynek során a méhnyak sejtjei abnormális osztódásba kezdenek. Hátterében rendszerint a humán papillomavírus (HPV) magas kockázatú típusai (HR) állnak- a kórokozó a nyakcsatorna felszíni sejtjeibe, azok magvaiba jutva átalakítja annak DNS szerkezetét, és a sejt szabályozás nélküli osztódásba kezd, míg végül, számos rákmegelőző állapotot (CIN) követően, ún. immortális ráksejtek jelennek meg. A zavar eleinte tüneteket egyáltalán nem okoz, csak akkor, amikor már előrehaladottabb a rákmegelőző állapot súlyossága, és kontakt vérzés, folyás jelentkezik- éppen ezért kötelező az évenkénti szűrés, amikor fény derülhet a probléma meglétére. Fontos, hogy a korai stádiumú méhnyakrák és a megelőző állapotok tünetei azonosak. A rák kialakulása igen lassú folyamat (akár 10-15 év), ezért kellő odafigyeléssel már a különböző megelőző állapotai is kiszűrhetőek.

A méhnyakrák tünetei

• pecsételő vérzés
• fájdalmas szexuális együttlét, akár vérzés kíséretében (kontakt vérzés)
• fájdalmas vizeletürítés (előrehaladottabb állapotban)
• kellemetlen szagú, sárgás hüvelyi folyás
• hasi görcsök
• lábfájdalom-és dagadás (előrehaladottabb állapotban)
• fogyás (előrehaladottabb állapotban)
• inkontinencia, veseproblémák (előrehaladottabb állapotban)

Mi történik a szűrővizsgálat során?

A  méhnyakrák szűrés fizikális vizsgálatot (szabad szemmel, tapintással, kolposzkóppal) és mintavételt foglal magában. Előbbiek során a szeméremtest, a hüvelyfal, valamint a méhszáj kerül ellenőrzésre, majd a szakember mintát vesz, amit elküld kiértékelésre. A páciens az ún. Bethesda klasszifikáció szerinti (Negatív, LSIL, HSIL, invazív rák) eredményt kaphat, amely egy részletes, kommunikáló „csatorna” a cytopatológussal - magyarázza dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza. A korábbi Papanicolau szerinti „P” beosztást is feltűntetik, de ez önmagában ma már idejétmúlt.

A kenet értékelhetősége: Értéklehető, korlátozottan értékelhető, nem értékelhető.

A kenet általános minősítése:

Negatív, kóros, neoplasztikus hámelváltozások

Kóros, neoplasztikus hámelváltozás azonosítható:

A daganatos jellegű kóros hámelváltozásokat részletesen leíró rész alapján:

Negatív: nincs kóros elváltozás, kezelést nem igényel.

LSIL- HSIL: jelen vannak kóros sejtek, melyet okozhat akár gyulladás is. Itt már szükség van kezelésre, majd a vizsgálat ismétlése és HPV tipizálás is indokolt lehet. Ha a szakorvos úgy dönt, szövettani mintavételt kell végezni (Punch biopszia, LOOP-kacskonizáció).

CIS, invazív rák: daganatos elváltozásra utal, onkológus/nőgyógyász felkeresése mindenképpen szükséges.

Mit tehet a nőgyógyász?

Amennyiben LSIL vagy annál rosszabb eredményt kap a beteg, illetve ha igazolódik a HPV jelenléte, úgy mielőbbi kezelés szükséges. Fontos tudni, hogy a HPV megléte nem egyenlő azzal, hogy rákos sejtek is találhatóak, ez önmagában is fennállhat. A HPV-nek több fajtája is ismert, és gyakran szemölcsszerű képződmények hívják fel rá a figyelmet, melyet ecseteléssel, krémekkel, fagyasztással, kimetszéssel, immunerősítőkkel lehet kezelni.

LSIL eredmény esetén antibiotikumos, gyulladáscsökkentő kezelés indokolt, majd annak végeztével a citológiát meg kell ismételni.  Amennyiben újra LSIL vagy HSIL az eredmény, úgy ún. kacskonizációra kerülhet sor, ami egy kúp alakú kimetszés, melyet tovább értékelnek- ennek eredménye dönt a továbbiakról. Az LSIL-nél rosszabb érték (és kimutatott HR-HPV) esetén nőgyógyász-onkológus segítségére, illetve műtétre van szükség.