Fogamzóképes korban jellemző a miómák kialakulása, ez az egyik leginkább problémát okozó nőgyógyászati megbetegedés, a 35 év alatti nők 2,5 százalékánál fordul elő.

A méhnyálkahártyát bedomborító (submucosus), a méh külső felszínén elhelyezkedő (subserosus) és magában a méhizomban (intramurális) kialakuló jóindulatú elváltozások. Újabban, az ennél részletesebb FIGO I.-VIII. osztályozást alkalmazzák. Növekedése, elhelyezkedése szerint változatos panaszokat okoz. Hosszú évek alatt lassan fejlődve, akár egyszerre több mióma együttes megjelenése sem ritka, egy-két év alatt azonban megduplázódhat a méretük, sőt, hatalmasra képesek megnőni, a kocsányos típusúak megcsavarodhatnak.

Beszélnie kell a problémáról nőgyógyászának!

Kezdetben teljesen tünetmentesek a miómák, később jellemző lehet a menstruációs zavar (rendszertelen, bő, darabos vérzés), erős vizelési inger, nyomásérzés, valamint fájdalom a hasban. Ezek mind figyelmeztető jelek arra, hogy valami nincs rendben.

A szövődményes terhesség és szülés, akár a meddőség kivédése érdekében nagyon fontos a miómák rendszeres, félévenkénti szűrővizsgálata, akár fizikálisan. Segítheti a pontosabb meghatározást az ultrahang és a MR vizsgálat.

Miómák: műtét vagy gyógyszeres kezelés?

Az eredmény birtokában dönt arról a nőgyógyász, hogy szükséges-e elvégezni a műtéti beavatkozást (endoszkópia: hiszteroszkópia és laparoszkópia, feltárásos műtét), illetve indokolt-e a gyógyszeres kezelés, amely a műtét helyett jelenthet megoldást a miómára. A sebészeti beavatkozás előtti vagy önálló gyógyszeres terápia sokszor csökkenti a terhelést, a panaszokat, a miómák méretét. Van arra is eset, amikor egyik sem indokolt, azonban a rendszeres kontroll ilyenkor is fontos. És nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a szövettani eredmény hiányában csak egy növekvő, bizonytalan tumorról van szó – hangsúlyozza a Nőgyógyászati Központ orvosa.

Forrás: Nőgyógyászati Központ