Az endometriózis progressziója: nőhet vagy csökkenhet a szöveti elváltozás?

Változhat-e az endometrium szövet kiterjedése?

Az endometriózis egy jóindulatú megbetegedés, amelynek során a normál esetben kizárólag a méhben található méhnyálkahártya (endometrium-szövet) kivándorol a méhből, és eljuthat a méhen kívüli, legtöbbször belső nemi szervekhez, így a petefészekbe, petevezetékbe, a hüvelyfalba, akár a húgyhólyagba, húgyvezetékbe, de a májba, vesébe, a bélrendszerbe, hashártyára is.
Nem teljesen tisztázott, hogy az endometriózisos elváltozások idővel hogyan változnak, hogy nagyobbak lesznek és több tünetet okoznak, vagy esetleg megáll a folyamat és visszafejlődnek. Mindkét forgatókönyvet alátámasztják bizonyítékok, de sajnos nincs mód annak megjóslására, hogy az adott elváltozások hogyan fognak viselkedni. Nincs egyenes összefüggés a kiterjedés és okozott panasz között sem.

Akár a medence területén kívül is lehetnek endometriális szövetek

Az endometriális szövet a szakirodalom szerint el is hagyhatja a kismedencét és a test más részein, például az izmokban, ízületekben, tüdőben és akár az agyban is előfordulhat. Az endometriózisnak ez a formája azonban nagyon ritka, nem általános, és a betegek csoportjának csak kis százalékát teszi ki, bár a méh izom endometriózis gyakori, ez az adenomiózis.  Gyanítható, hogy ezek az elváltozások másképp alakulnak ki, mint a medencei endometriózis – amely pedig viszonylag gyakori nőket érintő betegségnek számít. 
A kismedencén kívüli területeket nem vizsgálják automatikusan, amikor az endometriózis kivizsgálása zajlik, de ha gyanú merül fel például olyan tünet miatt, mint a menstruáció alatti mellkasi fájdalom, légzési nehézség, jobb oldali rekeszizom fajdalom, akkor MRI/CT vizsgálatra, és/vagy biopsziára lehet szükség az érintett területeken. 

Mikor kell eltávolítani az endometrium szövetet?

Az endometriózis sok nőnek okoz komoly fájdalmat, döntően “görcsös” menstruációt. Sok esetben ezeknek az elváltozásoknak az eltávolítása a leghatékonyabb módja a fájdalom megszüntetésének vagy csökkentésének. Noha ez csupán átmeneti enyhülés oly sok esetben.
- A laparoszkópiát, vagyis kulcslyukműtétet az endometriózisos elváltozások diagnosztizálására és eltávolítására is használjuk. Ez a legtöbb esetben javítja a termékenységet és csökkenti a fájdalmas tüneteket, és jelenleg a legjobb diagnosztikai és kezelési lehetőség. Az elváltozások azonban gyakran kiújulnak, ami azt jelenti, hogy az endometriózissal élők, az életük során több laparoszkópián is áteshetnek ( átlagosan 3-5 műtét) – ismerteti dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ – Prima Medica szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati műtétek specialistája. – A műtéti kezelés magában foglalhat kimetszést, amikor az endometriális szövetet vágással távolítjuk el, illetve ablációt, amikor is az endometriózisos sejteket valamilyen eljárással roncsoljuk, vagy akár a két technika kombinációját.
Általában azokban az esetekben van szükség az endometriózisos elváltozások eltávolítására, ha a tünetek nagyon súlyosak, a fajdalom nem csökkenthető, a károsodások véglegesek lehetnek, vagy ha olyan elváltozások vannak, szervi összenövések alakulnak ki, amelyek másképpen nem kezelhetők. Ilyen esetekben a műtét lehet az egyetlen hatékony módja az elváltozások eltávolításának és a fájdalomcsillapításnak. Nagyon fontos, ha endometriózis gyanú vagy biztos jelenléte a műtét indoka, azt jól felkészült szakember végezze! 
Azoknál a nőknél, akiknek a tünetei jól kezelhetők, az elváltozásokat általában nem távolítják el, kivéve, ha meddőség - fertilitási zavar - is színezi a képet, ilyenkor szinten javasolt a műtét. Súlyos esetekben pedig felmerülhet a méheltávolítás lehetősége, ha a páciens nem tervez már gyermeket szülni. Ez a 40 évnél idősebb korosztályt érinti, sokszor a 45 utániakat.  Ilyen esetben a méhtestet csupán vagy a méhnyakat is és a petevezetékeket eltávolítják, a petefészek eltávolítása azonban általában nem szükséges. 

Forrás: Nőgyógyászati Központ – Prima Medica (www.nogyogyaszatikozpont.hu)