Rendellenes vérzés a méhtestrák fő tünete

A méhtestrák döntően a menopauza körüli időszakban alakul ki

A méhtestrák tipikusan az 50 év feletti nőknél jelentkezik, a menopauza körüli években, bár ez nem zárja ki a fiatalabb korban kialakuló betegséget. A tüdő-, a vastagbél- és az emlőrák után ez a daganatfajta a negyedik-ötödik leggyakoribb, nőket érintő onkológiai betegség. Alapvetően méhtestráknak neveznek két, egyébként eltérő betegséget: a méh nyálkahártyájából és a méh izomzatából induló daganatot, melyek közük az első jóval gyakoribb.
A méhtestrák feltűnő tünetekkel hívja fel magára a figyelmet, ami lehetővé teszi a korai felismerést és így a gyógyítást is. A panaszok alapvetően a rendellenes vérzés köré épülnek, hiszen előfordulhat

• a menopauzát követően megjelenő pecsételő, vagy erős, darabos vérzés,
• közti vérzés (ami két menstruáció közt jelentkezik),
• erős, elhúzódó vérzés, 
• kellemetlen szagú hüvelyi folyás,
• erős alhasi fájdalom, ami nem feltétlenül menstruációhoz kötött. 

Természetesen az ilyen jellegű tünetek nem kizárólag csak méhtestrákra utalhatnak, de ennek tisztázása végett mindenképpen fontos a nőgyógyászati vizsgálat. 

Ismert rizikófaktorok a háttérben

A méhtestrák két fő típusa közül az I-es típusú betegség rizikófaktorait lehet beazonosítani. (Az I-es típusba tartozik a méhtestrákok kb. 90%-a, ez általában jól gyógyítható. A II-es típusú későbbi életkorban jelenik meg, és agresszívebbnek mondható.)
Az I-es típusú méhtestrák legfőbb kockázati tényezője tehát az ösztrogén túlsúly, az ösztrogén dominancia. Ebből a szempontból tehát minden olyan élethelyzet növeli a rizikót, amely fokozott ösztrogén hatással jár. Ide sorolható például az elhízás, a cukorbetegség, a rendszertelen ovuláció (pontosabban az ezt kiváltó okok, például a policisztás ovárium szindróma, a PCOS), az ösztrogén tartalmazó gyógyszerek, bizonyos ritkább betegségek, illetve van szerepe a genetikának is (Lynch-szindróma). 
Ugyancsak növeli a méhtestrák kialakulásának kockázatát az, ha egy nő sosem volt terhes, ha az átlagosnál korábban kezdődött a menstruációja és/vagy a menopauza.   

Ezek a diagnosztizálás és kezelés lehetőségei

- A kivizsgálás első lépése a nőgyógyászati vizsgálat, majd, ha a tünetek és a vizsgálat ezt indokolja, következik a szövettani vizsgálat, ugyanis csak ennek alapján lehet felállítani a diagnózist – ismerteti dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája. – Ha ez a vizsgálat igazolja a méhtestrák jelenlétét, pontos képet kell kapni a hasi-kismedencei régióról, ez általában Ultrahang vizsgálattal, és MRI-vizsgálattal lehetséges. 
Ha a szövettani vizsgálat során igazolódik a méhtestrák, akkor a következő lépés a kismedence-hasi régió feltérképezése valamilyen képalkotó eljárás használatával. Ez lehet hasi és kismedencei ultrahang, hüvelyi ultrahang-, MRI és mellkas CT vizsgálat, amelyek segítségével megtudható, vannak-e kóros nyirokcsomók, illetve, hogy milyen stádiumban tart a kórosan burjánzó nyálkahártya terjedése.
Az eredmények birtokában születhet döntés a kezelésről, amely elsősorban sebészeti jellegű. Általában a méh, a petevezeték és a petefészek – többnyire laparoszkópos úton történő - eltávolítása megoldást jelenthet, áttétek esetén azonban további lépések szükségesek.  

Forrás: Nőgyógyászati Központ (www.nogyogyaszatikozpont.hu)