Érezhető-e méhmióma jelenléte?

A méhmiómák típusai

A méh izomszövetéből kiinduló, jóindulatú daganat, vagyis a mióma egy hormonfüggő daganattípus, amely nagymértékben reagál a szervezet ösztrogén szintjére, ugyanis megjelenéséhez és növekedéséhez ösztrogén-hatásra van szükség. Éppen ezért a fogamzókorú nők a leginkább veszélyeztetettek – főleg, ha ösztrogéndominanciával küzdenek. Menopauza után és a pubertáskor előtt általában nem fedezhető fel mióma jelenléte. A miómák mind méretüket, mind elhelyezkedési, növekedési típusukat tekintve nagy változatosságot mutathatnak. A méret tekintetében felfedezhetők 1mm-es és 20 centinél nagyobb átmérőjű miómák is, míg a típusok közt az alábbiak fő kategóriák találhatók meg:

• Intramurális mióma: Ez a leggyakoribb típus, amely csak a méh izomrétegén belül növekszik.
• Transzmurális mióma: Ez olyan miómatípus a méhűr vagy a méhtest felszíne felé nő, keresztezve az egész méhfalat.
• Szubszerózus mióma: A méh külső felületén található. A méhfal izomrétegéből növekszik kifelé, a hashártya felé.
• Pedunculált mióma: A szubszerózus mióma nyélen ül, a méhtestet nem torzítja. A nyél megcsavarodása a mióma vérellátási zavarán keresztül hasi fájdalmat, akár akut hasi tüneteket is produkálhat.
• Szubmukózus mióma: Ez a miómatípus a méh izomrétegéből nő a méhnyálkahártya felé.
• Intraligamentáris mióma: Ez a típus a méh mellett helyezkedik el.
• Cervikális mióma: Nagyon ritka miómatípus, amely a méhnyaki izomrétegben keletkezik.

Milyen tünetekre lehet felfigyelni?

A legkisebb miómák jellemzően nem okoznak semmiféle tünetet, nem érezhető a jelenlétük.  A nagyobbaknál már jelentkezhetnek panaszok, melyek közt vannak általánosabb jellegűek és specifikusabbak is.

• Az erős, fájdalmas menstruáció és a ciklusok közti vérzés sokszor a szubmukózus mióma következménye. (Ez a típus a gyakori oka a meddőségnek is.)  
• Teltségérzet, alhasi fájdalom, puffadás, kidomborodó alhas.
• Gyakori vizelési inger főként akkor jelentkezhet, ha a mióma nyomja a húgyhólyagot.
• Fájdalom szexuális aktus közben.
• Hasmenés, nyomásérzés a végbél táján.
• Derékfájdalom.
• Krónikus hüvelyi folyás.

Mikor és hogyan szükséges kezelni a miómát?

Amikor diagnosztizálják a miómát, miómákat (ehhez szükséges a hüvelyi vizsgálat, a hüvelyi vagy hasi ultrahang vizsgálat, és esetleg 3D ultrahang, MR vizsgálat, méhnyálkahártya mintavétel), el kell dönteni, szükséges-e kezelés egyáltalán. Ha nem okoz panaszt az állapot, akkor csak rendszeres kontrollra kell járni, panaszos esetben pedig tekintetbe kell venni a tünetek súlyát, a mióma fejlődési folyamatát és azt, hogy az páciens milyen korban van, szeretne-e még gyereket vagy már a menopauza felé közelít.  
- Ha a célunk a női hormonegyensúly visszaállítása, illetve az ösztrogén szintjének csökkentése, a hormonhatás blokkolása, akkor ez gyógyszeres kezeléssel megoldható. Szerencsére már létezik olyan korszerű gyógyszeres terápia is, mely komolyabb mellékhatásoktól mentes, valamint jelentősen csökkenti mind a mióma méretét, mind az abból adódó vérzéses panaszokat. Gyógyszerekkel az is elérhető, hogy csökkenjen a mióma mérete, ami megkönnyíti a későbbi műtétet – mondja dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ nőgyógyásza, sebész. – A tünetek és a célok függvényében a sebészi megoldás a célravezető, azon belül látnunk kell, milyen megoldás merülhet fel. Lehetséges például, hogy csak a miómát kell eltávolítani, de az előfordulhat, hogy a méh eltávolítása segíthet megszabadulni a kínzó tünetektől, ha például a páciens már nem szeretne gyereket. Ennek megfelelően szóba jöhetnek kisebb, laparoszkópiás műtétek, de szükség esetén a hasi műtét az egyetlen választás. Megoldás lehet még a méhet vérrel ellátó artéria embolizációja vagy fókuszált rádiófrekvenciás kezelések is.

Forrás: Nőgyógyászati Központ (www.nogyogyaszatikozpont.hu)